top of page

Parazitás fertőzések 2
Trichinellosis

 

 

 

 

 

 

Okozó: Trichinella spiralis. Tünetek: magas láz, bágyadtság, étvágytalanság, nyálkás vagy véres hasmenés, sötétvörös vizelet, hasi fájdalmak. Védekezés: a nyers sertés- és vaddisznóhús-készítmények etetésének elkerülése!

 

A betegség előidézője egy kicsi, alig néhány milliméternyi fonalféreg, amely a bélben él. Az invázió izomtrichinellákkal történik, ha fertőzött nyers-, vagy nem kellően megfőzött sertéshúst fogyaszt a kutya. A trichinellák nem gazdafajlagosak: leggyakrabban vadon élő állatokban (rókában, vaddisznóban, patkányokban, borzban stb.) fordulnak elő. A háziállatok közül főleg a sertést "kedvelik", amely legtöbbször úgy fertőződik, hogy megetetik vele az elejtett róka vagy borz tetemét. A betegséget az ember is megkaphatja.

 

A lárvák a kutya vékonybelében mintegy két nap alatt válnak ivarérett férgekké, s azok nőstényei néhány napon belül újabb lárvákat hoznak létre. Ezek a véráramba vándorolva eljutnak az izmokba, ahol betokozódnak és 3 hét múlva újra invázióra alkalmassá válnak. A kutya a trichinellafertőzésre igen érzékeny. A bélben megtelepedett paraziták toxinjaik és mechanikai izgatásuk révén bélgyulladást okoznak, amelyet magas láz, bágyadtság, étvágytalanság, nyálkás vagy véres hasmenés kísér. A vizelet barnás-feketésvörös, a nyálkahártyák halványak vagy sárgák. Rendkívül feltűnőek a hasi fájdalmak. A légzés nehéz, az állat rohamos testhőmérséklet-csökkenés közepette elpusztul.

 

 

Dipylidium caninum életciklusa

 

A gyógykezelés ritkán jár eredménnyel. Mire a diagnózist felállítják, addigra a férgek többnyire eltűnnek a bélrendszerből, az izomtricinellákra pedig már nem hatnak a gyógyszerek. Éppen ezért az egyetlen védekezés tulajdonképpen az, ha nyers vagy félig főtt sertés-, illetve vaddisznóhúst, kolbászt, sonkát, oldalast nem adunk a kutyának, és nem fogyasztunk mi sem!

 

Galandférgesség

 

Okozó: Taenia-fajok, Dipylidium caninum, Exhinococcus granulosus. Tünetek: fénytelen szőrzet, levertség, étvágytalanság, gyomor-, bélgyulladásos zavarok, "szánkázás". Védekezés: a kutya ürülékének időnkénti vizsgálata, szakszerű táplálás, gyógyszeres kezelés.

 

A galandférgek a kutya legkellemetlenebb belső parazitái. Az állat vékonybelében sokféle galandféreg fordulhat elő, és ennek nem is elsősorban az eb egészségi állapota, hanem az emberrel való szoros kapcsolatai miatt van jelentősége. A kutyában leggyakrabban előforduló galandféreg a körülbelül fél méter hosszú és 3 mm széles ízekből álló, uborkamag alakú, galandféreg (Dipylidium caninum). Egy-egy férget mintegy 80-100 íz alkot. Az utolsó ízek vöröses színűek, hasonlítanak az uborkamagra (innen kapták nevüket), és telis-tele vannak petékkel. Az ízek előbb-utóbb leszakadnak a láncolatról, a bélsárral a külvilágra kerülnek, ott szétesnek, majd a kiszabadult galandféregpeték a bolhalárvákba kerülnek. Bennük fejlődik ki a galandféreglárva. A bolhát a kutya szétrágja, lenyeli és így kerül a galandféreglárva az állat vékonybelébe, hol kifejlődik a félméteres galandféreg - és az egész folyamat kezdődik elölről. A bolha tehát az uborkamag alakú galandféreg köztigazdája. Ezért is fontos, hogy folyamatosan védekezzünk ellene.

 

Főleg a vadász- és pásztorkutyákban fordulnak elő az 1-3 méteres galandféreg-fajok, az úgynevezett Taeniák. Ezek is ízekből állnak, amelyek 2-3 hónaponként leszakadnak és láthatóvá válnak a bélsár felületén.

 

A friss galandféregízek opálos fehér vagy rózsaszínűek, laposak, négyszögletesek. Horgukkal megkapaszkodva, araszolva mozognak. Száraz állapotban az ízek áttetsző sárgás vagy piszkosfehérek, rizsszem formájúak.

 

A galandférgességet nem mindig kísérik galandféregízek a székletben, éppen ezért csak a bélsár mikroszkópos vizsgálata deríthet fényt a betegségre.

 

A galandférgek között különösen veszélyes a háromízű galandféreg (Exhinococeus granulosus), mivel ennek a sertésen, a kérődzőkön és más állatokon kívül az ember is köztigazdája lehet. Petéje az ember májában, tüdejében, hashártyáján, agyvelejében hólyagféreggé fejlődhet.

 

A galandférgességnek általában nincsenek tünetei. Súlyosabb esetekben a kutya általános állapota romlik, szőrzete fénytelenné válik, kedvetlen, levert, esetleg étvágytalansággal, gyomor- és bélgyulladásos zavarokkal küszködik. Gyakori jelenség a széklettel kiürülő ízek, valamint a kutya úgynevezett "szánkázása". A mozgó ízek a végbél körül ugyanis visszamaradhatnak és irritálhatják az állatot, amely az ülepén való csúszkálással igyekszik tőlük (és természetesen az általuk okozott viszketéstől) megszabadulni.

 

Kedvencünk ürülékét ajánlatos időnként megvizsgáltatni. Ha kiderül, hogy fertőzött, az nem nagy tragédia, hiszen ma már sok galandférgesség ellen hatásos gyógyszert ismerünk. A gyógyszerezésen kívül rendkívül fontos a kutya fertőződésének megakadályozása, mégpedig olyan formán, hogy a már említett háziállatok zsigeri szerveit ne etessük meg vele, illetőleg a hólyagos zsigeri szerveket (a máj felületén található borsónyi, diónyi fehér dudorok) semmisítsük meg!

 

Strongyloidosis

 

Okozó: Strongyloides-fajok. Tünetek: fénytelen szőrzet, vérszegénység,soványság, általános leromlás. Védekezés: szigorú higiénia,megfelelő féreghajtószerek fertőtlenítés.

 

A betegséget vékony, 2-3 mm hosszú fonalférgek okozzák, amelyek a kutyák vékonybelében élnek, és peték útján szaporodnak. A peték a gazdaállatból a bélsárral kiürülnek, s megfelelő hőmérséklet és nedvesség hatására invázióra alkalmas lárvákká alakulnak. Az is előfordul, hogy ivarérett egyedekké fejlődnek, amelyek azután óriási tömegben ürítik petéiket, ezekből ugyancsak kialakulnak az invázióra alkalmas lárvák és - szájon keresztül vagy a bőrön át - a kutya szervezetébe jutnak. Megtelepedésüket a vékonybélben minden esetben hosszú vándorlás előzi meg. A vándorló lárvák olykor jelentős elváltozást okozhatnak a bőrben, a tüdőben, de a bélben élő férgek csak akkor veszélyesek, ha túl erős az invázió és sok kifejlett féreg található a vékonybélben. Ilyenkor az ebek nem fejlődnek megfelelően, leromlanak, lesoványodnak, bundájuk borzas és fénytelen lesz, esetleg vérszegénnyé válnak. Mindezek a tünetek azonban ritkán tapasztalhatók.

 

A fertőződés elleni egyetlen hatásos védekezés a tisztaság! Ahol a betegség mégis előfordul, ott az állatokat megfelelő féreghajtó szerrel kell kezeltetni. A kenneleket, az ólakat ilyen esetben természetesen alaposan és többször fertőtlenítsük forró lúggal, esetleg klórlúggal.

 

Spirocercosis

 

Okozó: Spirocerca lupi. Tünetek: nem jellegzetesek. Védekezés: gyógyszeres kezelés.

 

E vörös színű fonalféreg a kutya nyelőcsövében, gyomrában, aortájának felében vagy más belső szervében telepszik meg, és különböző nagyságú (borsónyi, diónyi) kötőszövetes gócokat hoz létre. A tünetek nem jellegzetesek. Az élősködő megtelepedése olykor-olykor idegrendszeri zavarokat okozhat. A kutya fonalféreg fertőző lárváját tartalmazó bogarak vagy kis rovarevő állatkák elfogyasztásával fertőződik. Az elváltozás felismerése a Spirocerca petéinek az állat bélsarából történő mikroszkópos kimutatásával lehetséges. Sajnos gyakran csupán a kórboncolással deríthető fel a baj, amikor is az állat nyelőcsövének vagy aortájának falában különböző nagyságú elhalásos gócokat találnak, bennük a fonalféreggel. Szerencsére megfelelő gyógyszerekkel a férgek ma már elhajthatók.

 

Dirofilariosis

 

Okozó: Dirofilaria imitis, Dirofilaria repens. Tünetek: szívbelhártya-gyulladás, vérkeringési zavarok, embólia, hasvízkór, vérvizelés. Védekezés: gyógyszeres kezelés.

 

A mintegy 5-30 cm hosszú, elevenszülő élősködők lárvái a gazdaállat szövetnedvében, vérében úszkálnak. Ezek a férgek vérszívó rovarokban (szúnyog, kullancs, bolha) telepednek meg, ahol invázióképessé válnak, s ott mintegy háromnegyed év alatt teljesen kifejlődnek...

 

Megtelepedési helyük a bőr alatti kötőszövet, a tüdőartéria, a jobb szívkamra, a hörgők és az izom közötti kötőszövet, ahol kisebb-nagyobb elváltozásokat okoznak (szívbelhártya-gyulladás, vérkeringési zavarok, trombusképzés, embólia, hasvízkór, máj- és léphipertrófia).

 

Tünetek: vérkeringési zavarok, vérvizelés, hasvízkór, esetleg idegrendszeri rendellenességek. A beteg állat néha erősen vakarózik. A Dirofilaria-fertőzöttség laboratóriumi vérvizsgálattal kimutatható. A betegségnek jelenleg még nincs igazán hatékony ellenszere.

bottom of page