Veseműködés
A veséknek számos fontos funkciója van. Ezek közül az egyik a szűrés és a méreganyagok kiválasztása, melyek a test anyagcserefolyamatai folyamán keletkeznek. A vesék szerepet játszanak még a szervezet vízháztartásának szabályozásában is. Fenntartják a vér összetételét és a vérnyomást a helyes szinten, illetve szabályozzák, hogy mennyi folyadék ürüljön ki a szervezetből vizelet útján, és mennyi folyadékot használjon fel újra a szervezet. Számos hormont termelnek, és az ásványokkal, kalciummal, foszforral és D vitaminnal együtt szabályozzák a csontok felépülését és bontását.
A vesék normál működése:
A veseartérián keresztül a vér vízzel és ásványi anyagokkal keveredve főleg melléktermékeket tartalmaz, melyek az étel feldolgozása és a test anyagcserefolyamatai által keletkeznek, és ily módon jutnak el a vesékhez. A veseartéria számos kis véredényre ágazik szét. Minden véredény vége egy filter (nefron), és egy gyűjtőcsatorna. A vesék ezen filterrendszereket nagy számban tartalmazzák, melyek a vesék legkülső részein találhatók, az úgynevezett vesekéregben. Csak a legkisebb részecskék jutnak át a filtereken a gyűjtőcsatornákba a vér nyomása által. Ezek az apró részecskék fontos tápanyagok és melléktermékek is egyszerre. A kis csatornák, az úgynevezett vesetubulusok a filterektől a gyűjtőcsatornákig futnak a vesék központjáig, a vesemedencéig. Ezek a tubulusok a vese középső részén találhatók, a vese velőállományában, és a víz illetve az értékes tápanyagok vérbe való felszívásáért, illetve a melléktermékek vesemedencébe való eljuttatásáért felelősek. A víz újrafelszívódása a melléktermékek koncentrációjának eredménye a vese velőállományában. A melléktermékek a vesemedencéből jutnak a húgyhólyagba a vesevezetékeken keresztül, koncentrált folyadék formájában. A folyadék tartalmazza az összegyűjtött melléktermékeket, és a húgyhólyagban tárolódik. Mikor az állat vizelési kényszert érez, a vizelet távozik a húgycsövön keresztül.
Proteinek és foszfor:
Az emésztőszervrendszerben a bevitt eledel által tartalmazott proteinek kis alkotóelemekre, úgynevezett aminosavakra bomlanak. Az emésztőszervrendszerből ezek az aminosavak feloldódnak a testben, és számos folyamatban használódnak fel. Más dolog mellett, elsősorban szükségesek a növekedéshez, az izomszövetek kifejlődéséhez, a hormontermeléshez, az új sejtek termeléséhez és a test fő funkcióinak fenntartásához. Azon aminosavak, melyek nem kerültek felhasználásra, vizeletté alakulnak, és a vese kiüríti őket. A vesék másik fontos feladata a foszfor szintjének fenntartása a vérben. A kalciummal együtt a foszfor az az ásvány, mely a csontok és a fogak legfontosabb alkotóeleme. A foszfor fontos szerepet játszik a test energiaellátásában és szükséges számos enzim megfelelő működéséhez. Ha a foszfor szintje túl magas, a felesleg vizelet útján távozik. Ha viszont szintje túl alacsony, akkor a vesék csak kis mennyiségű foszfort fognak kiválasztani.
Hólyag gyulladás:
A hólyaggyulladást leggyakrabban baktériumok okozzák. A hólyaggyulladás előfordulhat hím és nőstény állatok esetében is, de mégis gyakoribb a nőstények esetében. A kórokozók általában kívülről, a külső nemi szervek felől támadnak, és jutnak el a húgycsőbe és a húgyhólyagba. A vizelet általában steril, ami azt jelenti, hogy nincs benne baktérium. Ha a kórokozók utat találnak a hólyaghoz, általában kimosódnak a következő alkalommal, mikor a kutya vizeletet ürít. A hólyaggyulladás esetén egy speciális szituáció áll fenn.
- vizelés után felesleg marad a hólyagban. Ez ideális a baktériumok számára a fennmaradáshoz és a szaporodáshoz. A végeredmény hólyaggyulladás, melyet akár a húgykő, vagy homok is okozhat.
- egy abnormálisan fejlődött húgyhólyagfal, vagy egy helytelenül funkcionáló keresztcsonti ideg is okozhat hasonló tüneteket.
- húgykő vagy homok jelenléte a hólyagban. A baktériumok könnyen szaporodnak a kövekben és a homokban. A kő és a homok általában károsítják a hólyag falát, lehetővé téve a baktériumok számára a minél gyorsabb szaporodást. A hólyag falának károsodását a vizeletben található vér jelzi.
Jelek:
A hólyaggyulladástól szenvedő állatok abnormális vizelési viselkedést vesznek fel. Gyakran vizelnek, vagy próbálkoznak, túl sok vizelet ürítése nélkül (néha fájdalmak árán). A vizelet lehet normális, de lehet zavaros vagy véres is. A nőstény állatok gyakran nyalogatják nemi szerveiket, és ezen felül még váladékozás is megjelenhet. Az állat általánosságban véve nem beteg, tehát nincs láza és normálisan táplálkozik és iszik is.