Parazitás fertőzések 3 
Coccidiosis

 

 

 

 

 

 
Okozó: coccidiumok. Tünetek: nyálkás, véres széklet, krónikus bélhurut, étvágytalanság, levertség, vérszegénység. Védekezés: a környezet tisztán tartása, fertőtlenítés, gyógyszeres kezelés.
 
A coccidiumok egysejtű élőlények, parazita módjára élnek, a bélnyálkahártya sejtjein telepednek meg és ott is szaporodnak. Bár a kutya is megkaphatja, ilyen diagnózist csak ritkán állapítanak meg, mert ehhez a széklet mikroszkópos vizsgálata szükséges.
 
Enyhe fertőződés esetén kutyák nem szorulnak különösebb kezelésre, főleg akkor nem, ha idősebb korukban támadja meg őket a betegség. A beteg állatok viszont fertőzhetik környezetüket, s ez főleg a fiatal, fejlődésben lévő ebekre veszélyes. Ha ugyanis a kiskutya súlyos fertőzést kap, akkor a coccidiumok roncsolhatják a bél nyálkahártyáját, megtámadott bélszakaszokban daganatszerű csomók képződhetnek, sőt az előforduló vérzések a kölyök teljes legyengüléséhez vezethetnek. Széklete gyakran véres, nyálkás, krónikus bélhurutot is kaphat. Ilyenkor étvágya csökken, erősen lesoványodik, szőrzete fénytelenné válik, kedvetlen, levert lesz, kötőhártyája, szájnyálkahártyája elhalványodik, esetleg vérszegénység is felléphet.
 
A súlyosabb fertőződést a környezet tisztán tartásával, fertőtlenítésével, az ebek bélsarának rendszeres eltávolításával előzhetjük meg. A kialakult betegséget szulfonamid-készítményekkel orvosolják.
 
Babeziózis
 
Okozó: Babesia canis. Tünetek: fáradékonyság, változó hőmérséklet, véfestékvizelés. Védekezés: a fertőzött helyek elkerülése, a kullancs gyors eltávolítása, gyógyszeres kezelés.
 
A bajt - amelynek okozója a vörösvérsejtekben élősködő véglény (egysejtű parazita) - kullancsok terjesztik. Az ivarérett nőstény kullancs úgy fertőződik, hogy fertőzött vért szív. Mint hogy a babesiák bizonyos fejlődési átalakulások után belekerülnek a kullancs petéibe is, utódai mind lárva, mint nimfa korukban fertőzhetik a kutyákat. A babesiák a kullancsban, valamint petéiben is áttelelnek, éppen ezért az előző évben fertőzött kullancsok tavasszal, nyáron és ősszel folyamatosan fertőznek.
 
A körte alakú babesiák a vörösvérsejteket támadják meg és rombolják szét azáltal, hogy azokban megtelepednek és szaporodnak. A következmény: vérfestékvizelés, magas láz, étvágytalanság, aluszékonyság.
 
A betegség rendszerint magas (40-42 °C-os ) lázzal kezdődik. Az akut esetek gyakran halállal végződnek. Az elhúzódó enyhe fertőződés során az állat fáradékony, testhőmérséklete hol magas, hol normális. Súlyosabb esetekben vérfestéket vizel.
 
Hazánkban Somogy és Baranya megye egyes területein észlelték a betegséget. Az itt élő kutyák ismételt fertőződések miatt immúnissá váltak. Az újonnan ide került ebek viszont könnyen megbetegedhetnek. A betegséget átvészelt állatok rendszerint hosszabb ideig, néha évekig parazitagazdák maradhatnak.
 
A kutyákat lehetőleg tartsuk távol a fertőzött helyektől. Ha mégis kullancs kerül rájuk, gyorsan távolítsuk el. Ma már rendelkezünk olyan gyógyszerrel, amellyel az időben diagnosztizált babesiosist minden további nélkül kikezelhetjük.
 
KÜLSŐ PARAZITÁK OKOZTA BETEGSÉGEK
 
Bolhásság
 
Okozó: Ctenocephalides canis, Pulex irritans. Tünetek: erőteljes vakaródzás, esetleg allergiás bolhaekcéma. Védekezés: szakszerű táplálás, kennelhigiénia, szőrápolás, bolhairtó szerek.
 
A bolhák száj nélküli, sötétbarna rovarok. Testméretükhöz viszonyítva valóságos ugróbajnokok. Táplálékukat vérszívással szerzik Nem különösen gazdaspecifikusak: annak ellenére, hogy számos bolhafaj ismeretes, a macskabolha éppúgy megtalálható a kutyán, mint a kutyabolha a macskán. Az állatok bolhája egyébként az embert is előszeretettel "felkeresi".
 
A bolhák vért szívnak, nyugtalanítják az állatokat, és bélsarukkal beszennyezik a kutya bőrét. Tojásdad, fehéres színű petéik körülbelül 0,5 mm nagyságúak. A petékből kikelő lárvák 4-5 mm hosszúak, s a harmadik vedlés után bebábozódnak. A bábból rendszerint 1-3 nap múlva kel ki a kifejlett bolha. Teljes fejlődési idejük a külső hőmérséklettől függően 2-4 hét. Kedvezőtlen körülmények között az egész átalakulás hónapokig is elhúzódhat.
 
 
A bolha életciklusa. A bolha nősténye (1) lerakja a petéket a földre (2) vagy a kutyaólban, s ezekből egy hét leforgása alatt kikelnek a lárvák (3), melyek begubóznak. Két vagy három hét múlva a báb (4) a gubó belsejében felnőtté alakul. Minthogy a kutyabolha közvetítő gazdaállata a Dipylidium caninumnak lárva állapotban, igyekezni kell a fertőződés kockázatát a minimumra csökkenteni. Egyébként a kutyabolha megfertőzheti az embert is, s az emberbolha (Pulex irritans) ugyancsak élősködhet a kutyán.
 
A bolhák nemcsak vérszívásukkal károsítják a kutyát, de az állat egyik galandférgének (Dipylidium caninum) is köztigazdái lehetnek. A bolhásság nem természetes állapot, mint azt sokan hiszik. Már alig néhány bolha is komoly betegséget idézhet elő, nagyszámú bolha pedig jelentős vérveszteséget okozhat például a kölyöknek vagy a beteg, legyengült, idős kutyának. Allergiás bőrgyulladást is "kiprovokálhatnak".
 
Miután a bolha életciklusának nagyobbik része nem a kutyán zajlik, ezért kedvencünk bolhátlanításával nem szabadulhatunk meg teljesen ezektől a parazitáktól. A fertőzött fekhely kimosására vagy elégetésére és a környezet alapos takarítására is szükség van.
 
Ha kutyánk bolhás, első dolgunk legyen jó alaposan megfürdetni. Ne felejtsük azonban, hogy ilyenkor csak mechanikusan távolítjuk el ezeket a parazitákat. Ha nem öblítjük le alaposan a kutya bundáját, amint száradni kezd, a víztől elbódult bolhák ébredezni kezdenek, s újból problémát okozhatnak. Fürösztés után a további bolhátlanítás érdekében valamilyen bolha elleni oldattal, porral vagy permettel kezeljük a kutya szőrét. Egyébként ha az ebet szakszerűen tartjuk, etetjük, a higiéniára súlyt helyezünk, a bolhásságnak elejét vehetjük. Az állat bundájának rendszeres tisztogatása, tehát a szőr ápolása ugyancsak ritkítja a bolhákat.

 

Rühösség
 
Okozó: rühatkafajok.
 
Tünetek: erőteljes vakaródzás, apró piros dudorok az állat bőrén, szőrhullás, fejrázás, nyugtalanság.
 
Védekezés: higiénia, fertőtlenítés, gyógyszerezés.
 
 
Szőrtüszőatka
 
A rühességet kicsiny, szabad szemmel alig látható atka okozza, amely állandóan a bőrben élősködik, és nemzedékről nemzedékre ugyanabban a gazdában fejlődik. A betegségre - nemre és korra való tekintet nélkül - minden kutya fogékony.
 
 
Rühatka
 
A rühatka teste parazita életmódhoz alkalmazkodott, lapos, tojásdad, teknős formájú. Szőre rövid, hátrahajló, tüskeszerű. Járatokat fúr a bőrben, a szarurétegben, ezekben él, fejlődik, ide rakja petéit és székletét. Hámsejtekkel táplálkozik, közben rágja "alagútját" - naponta 1-3 millimétert halad előre. Főleg éjszaka tevékenykedik. Mászkálása erős viszketést vált ki a kutyában. A nőstény rühatka naponta 1-2, élete végéig összesen mintegy 20-50 petét rak. A petékből kikelő lárva új járatot fúr magának, megnövekszik, vedlik és mintegy 4-6 hét alatt ivaréretté válik.
 
A fülatkák a kutya fülcsatornájában élnek, a bőrhámlási foszlányokból táplálkoznak. Nagy mennyiségű, sötétvörös fülzsír, erőteljes fejrázás és fülvakarás jelzi jelenlétüket. Ha arra gyanakszunk, hogy kutyánknak fülatkája van, darab vattával vegyünk ki egy kevés fülváladékot, tegyük fekete papírra, és erős fénynél, nagyítóval vizsgáljuk meg. A fülatkák akkorák, mint egy gombostűfej, a fekete háttér előtt fehér pontként mozognak.
 
A sarcoptes rühatkák főleg az ebek fején, a fülek szélén, a szemboltokon, ritkábban a nyakon vagy a has alján szoktak megtelepedni. Ha nem kezelik ellenük a kutyát, a rühesség az egész testre átterjedhet, ami a bőr gyulladásával, megvastagodásával, szőrhullással, valamint erős viszketéssel jár.
 
Fiatal kutyák gyakran fertőződnek a Notoedre cati nevű rühatkával, amelyet elsősorban fertőzött nyulaktól vagy macskáktól kapnak meg. Az atkák a fejbőrön szaporodnak el, ahol pikkelyesedést és pörkösödést okoznak. Súlyos esetekben a bőr vaskos ráncokat vet, ezeket a kutya erőteljesen vakarja.
 
A rühatkák gazdaspecifikusak, azaz csak kivételes esetben fordul elő, hogy valamelyik atka a gazdaállaton kívül idegen fajú élőlényen, például az ember bőrén is megtelepedjen és tartósan szaporodjon. Ha ez mégis megtörténik, az általuk okozott bőrelváltozások rövid ideig tartanak, s rendszerint kezelés nélkül is meggyógyulnak.
 
Szőrtüszőatkásság
 
Okozó: szőrtüszőatka (Demodex canis). Tünetek: egyre szaporodó kerek, szőrhiányos foltok. Védekezés: gyógyszeres kezelés.
 
Demodikózisnak is nevezik. Elsősorban a rövid szőrű, fiatal kutyák betegsége. Okozója parányi (0,2-0,3 mm nagyságú), négy pár lábú atka, amely a kutyák szőrtüszőjében, ritkábban fagygyúmirigyeiben élősködik. Jelenléte a bőr pikkelyesedésével, súlyosabb esetekben gennyes szőrtüszőgyulladással jár. A kölykök rendszerint már szopós korukban fertőződhetnek anyjuktól. Az atka egyébként az egészséges állat szőrtüszőjében is megtalálható. Ez a magyarázata annak, hogy a fertőződés kialakulásához nincs szükség idegen ebbel való érintkezésre.
 
Amennyiben a kutya egészséges, jó a kondíciója, a szőrtüszőben élő atka nem okoz betegséget. Ha viszont a gazdaállat ellenálló képessége valamilyen okból (bélférgesség, szopornyica, helytelen táplálás és gondozás) csökken, az atkák elszaporodnak, és elkezdik romboló tevékenységüket.
 
Kezdetben a test legkülönbözőbb helyein, de főleg a fejen a szőr kihullik, s a helyén kerek, szőrhiányos foltok keletkeznek. Ezek nagysága és száma ugrásszerűen gyarapodik, sőt a testfelület nagy része "kopasszá" válhat. Ez az állapot rendszerint egy-két hónap alatt átmehet gennyes formába, miközben a bőr megvastagodhat és vaskos ráncokat alkothat. Enyhébb esetekben a kutya szőre rendszerint 1-3 hónap alatt újra kinő.
 
A súlyosabb, úgynevezett gennyesedő formát bármely korú kutya megkaphatja. A szőrhullás ilyenkor nagy területekre terjed ki, a bőr másodlagosan baktériumokkal fertőződik.
 
A betegség előidézője a gyakori fürösztés. Kezelése rendkívül hosszadalmas, és nagy türelmet igényel.
 
Szőrtetvesség (Mallophagosis)
 
Okozó: szőrtetű (Trichdectes canis) Tünetek: szűnni nem akaró vakaródzás. A szőrtetű szabad szemmel látható. Védekezés: különféle rovarirtószerek alkalmazása. Higiénia.
 
A szőrtetvek 1,6-1,9 mm hosszú, szürkésfehér színű, szárnyatlan, lapos, apró rovarok, melyek állandóan élősködhetnek a kutyán. Általában csoportokba verődnek, részben csoportosulási hajlamuk miatt, részben pedig azért, mert a lehető legkedvezőbb életfeltételeket keresve összetalálkoznak. Melegben viszonylag gyorsan mozognak, hidegben viszont lelassulnak. A fényt nem szeretik. Ha szőrszál kerül a közelükbe, rögtön rákapaszkodnak és rendkívül nehéz leszedni őket. Táplálékuk levált hámpikkely, vér, bőrváladék.
 
Különösen a kutya fején, fülén, hátán és nyakán szeretnek tartózkodni. Kedvező körülmények között egy nőstény szőrtetű élete folyamán 20-200 petét (sertét) is lerakhat. Egy-egy serte nem egészen 1 mm nagyságú, tojás alakú. Alsó részét rendkívül ellenálló "cementanyag" ragasztja a szőrszálhoz. Megfelelő hőmérséklet hatására a petéből 7-10 nap alatt kel ki a lárva, amely tökéletlen átalakulással fejlődik és háromszor vedlik.
 
Mindhárom lárvaállapotban hasonlít a kifejlett tetűhöz, csak a nemi szervei hiányoznak. Egy-egy vedlés között átlagosan 2-15 nap telik el.
 
A tetvek a bőrre jutott anyagcseretermékeikkel, valamint élénk mozgásukkal viszkető érzést okoznak a kutyának. Az állat erőteljesen vakaródzik vagy rágja szőrzetét. Emiatt bőre begyullad, kimaródik, korpásodás és szőrhiányos területek alakulnak ki rajta. A jól gondozott kutyán a tetvesség ritkábban és kevésbé súlyos formában fordul elő. Ha szőrtetvességre gyanakszunk, forduljunk szakemberhez!
 
Vérszívó tetvesség (Anoplurosis)
 
Okozó: vérszívó tetű (Linognathus piliferus). Tünetek: erőteljes viszketés. Védekezés: rovarirtószerek alkalmazása, higiénia.
 
A vérszívó tetvek testük felépítésében annyiban különböznek a szőrtetvektől, hogy szívófejük kisebb. Hosszuk kb. 1,5-2,5 mm. Táplálkozási módjuk: vérszívás, emiatt különböző fertőzéseket közvetítenek. Fejlődésük hasonló a szőrtetvekéhez.
 
A védekezésben elsőrendű szempont a higiénia, a tisztán, rendes körülmények között tartott kutyákon nem fordul elő.